Page 20 - 2017_06

A sport lelki egyensúlyt

és sikerélményt ad

Hodossy Péter maratonfutóval beszélgettünk

A csallóközkürti Hodossy Pétert legtöbben maratonfutóként isme-

rik, illetve sokak figyelmét Kárpát-medencei gyalogos zarándokla-
tával hívta fel magára, amikor Nemeshodosból Dunaszerdahely és
Csallóközkürt érintésével harminckét nap alatt eljutott testvéré-
vel, Tamással a csíksomlyói búcsúba.
Családcentrikus ember vagy, gondolom, sportolóként is lem jobb futók, akiknek nem adatik meg, hogy eljussanak
sokat jelent számodra a biztos családi háttér. azokra az érdekes helyekre, ahová például én eljutottam.
A Hawaii-szigetektől New Yorkon át Moszkváig sok helyen
A feleségemmel, Katival már aktív sportolóként ismerked- megfordultam.
tem meg, akkor már több mint harmincszoros maratonfu-
tó voltam. Igen, rendkívüli erőt ad, hogy maximálisan tá-
mogat ő is, rokonságunk is, s persze ki kell emeljem, hogy A Kárpát-medencei zarándokutakkal hívtátok fel maga-

mellette kislányunk, Julika a „fáklyavivőm”. Jó dolog úgy tokra a figyelmet a testvéreddel. Utána sok előadást, úti
sportolni, hogy az ember maga mögött tudhatja szeretteit. beszámolót is tartottál.
Pontosabban: csak így jó.
Igen, amire mindig is büszke voltam, hogy nemcsak futó-
Számomra ugyanis lelki egyensúlyt és sikerélményt ad a ként mentem ki a világ számos helyére, hanem az útjai-
sport – s mindkettő nagyon fontos. Ahhoz, hogy az em-
bernek meglegyen a lelki harmóniája, kell a sikerélmény,
és azt látom, a sport erre tökéletes dolog. Természetesen,
hogy kinek mit jelent a sport, az már egyénfüggő. Nekem
a maratonfutást, apósomnak a horgászatot, a dunaszer-
dahelyi Petényi Györgynek meg például a sakkot. A lényeg
abban van, hogy szerethető legyen, amit csinálunk, s ez
feltölt és motivációt ad életünk számos más területén is.

Régóta vagy a maratonfutás szerelmese. Ebben az sem
hátráltat, hogy cukorbeteg vagy.

Harminckilenc éves vagyok, s négyéves koromtól cukorbe-
teg, 1982-től inzulinnal kezelem magam. Ha valaki, akkor én
lépéshátrányból indultam. Ugynakkor valahol a cukorbe-
tegség váltotta ki belőlem, hogy megmutassam a nagyvilág-
nak: hátrányból is sok mindent el lehet érni. A maratoni táv
42 km, ami egy átlagos embernek valóban nagy dolognak
tűnhet. Nekem ezt a távot már száz alkalommal sikerült
megtennem a világ tizenkilenc különböző országában, úgy,
hogy például az Amerikai Egyesült Államokat egy országnak
veszem, noha ott futottam már több tagállamban, Hawaiitól
Nevadán és Illinoison keresztül egészen Massachusettsig.

Persze attól, hogy az ember jó futó, még nem jelenti azt,
hogy eljut ilyen „egzotikus” helyekre. Minden csak akkor
sikerül, ha komolyan is vesszük. Én egy személyben vol-
tam az útjaim szervezője, menedzsere, sportorvosa, ügy-
intézője – mindenese. Mögöttem soha nem volt klub,
edző. Ráadásul a vízumaimat is mindig magam intéztem
a kanadaitól kezdve az egyesült államokbelin keresztül
az oroszig. A teljes „procedúrát” többször is végigjártam.
Mellette magam intéztem az anyagi hátterét is a külföldi
maratonjaimnak – kilincseltem, kopogtattam mindenhol,
ahol csak tudtam. Volt, ahol elutasítottak, volt, ahol nem,
de arra büszke vagyok, hogy mindig sikerült előteremte-
nem az utazás és a kinttartózkodás költségeit. Vannak tő-

20 SZEMPONT