Page 9 - 2017_03

a két csapat szeme láttára párvia- az ellenségtől elfoglalt egy szeke-
dalban legyőzte, minek folytán az el- rész különítményt, amely 500 nye-
lenség megfutott, és a már elveszett reg felszerelést, ezer pár csizmát és
ütközet meg lett nyerve. Sebő őrnagy bakancsot szállított. Később atyja
Bősön halt meg. intésére, kit erre Collosedo herceg
osztrák tábornok figyelmeztetett,
Tudtommal az Alsó- és Felső-csalló- átlépett a rendes honvéd zászló alá,
közi járásból még a következők vettek mert azok, akik a szabadcsapatoknál
részt: Kis-jókai Udvarnoky Béla volt szolgáltak, elfogatás esetén nem te-
császári és királyi magyar nemes test- kintettek másnak, mint közönséges
őr, a magyar 4. zászlóalj őrnagy pa- útonálló rablónak, és mint ilyenek,
rancsnoka, ennek öccse, Urvarnoky a rögtönítélő bíróság általi halállal
Árpád vadász hadnagy, ki Nagyszom- lettek büntetve. (Nevezett tábornok
bat ostrománál Kmetthy tábornok hónapokig volt az öreg Bertalanffy
vezetése alatt súlyosan megsebesült. Antal akkori Sárga kastélyi bérlő be-
Nagy László, az Alsó-csallóközi járás szállási vendége.)
későbbi (kisfaludi) főbírája pedig mint
honvéd kapitány harcolt. Ezeken kívül ott voltak: Bartal Lász-
ló (jelenlegi egyházgellei plébános),
Krascsenits Ferenc (volt ügyvéd és Ritter Károly (somorjai nyugalmazott
országgyűlési képviselő) Erdélyben evangélikus esperes), Leszkay Károly
Bem apó táborában mint százados főhadnagy (a nagymagyari római ka-
hadbíró, Szelle István (nyugalmazott tolikus esperes atyja), Galgóczy Antal
DE ÉN AZÉRT MONDHATOM, aljárásbíró) Bem parancsőr tisztje. E (földbirtokos), Bartalos Ferenc (kisma-
HOGY MI CSALLÓKÖZIEK ketten voltak talán Csallóközből az gyari volt körjegyző), Palló Endre (bősi
BÜSZKÉK LEHETÜNK REÁ, utolsók, akik a halhatatlan Petőfivel földbirtokos), Szigethy Gáspár (volt
HOGY ABBAN A NAGY utoljára találkoztak, mert mint tőlük ügyvéd), Kondé Gyula (volt járásbíró),
IDŐBEN AZ ORSZÁGBAN tudom, a segesvári csata előestéjén Kondé Ferenc, Szabó Károly (volt fő-
TALÁN MI VOLTUNK AZ együtt boroztak. bíró), és tisztelet a négy testvérnek,
Gálffy Ignácnak, Józsefnek, Bélának
ELSŐK, AKIK FEGYVERT A honvédek sorában küzdött Bittó és Györgynek, akik együtt hagyták el
FOGTUNK A VESZÉLYBEN Béni (földbirtokos, később a Felső- a szülői hajlékukat, és mentek a haza
FORGÓ HAZÁÉRT. csallóközi járás főbírája és országy- védelmére.
gyűlési képviselője), Lóog Mór (volt
dunaszerdahelyi telekkönyv-vezető) Ott volt Benyovszky Viktor, Bittó Lipót,
mint vezérkari tiszt Komáromban, Mi- Csenkey Vendel, Földes Gyula, Olgyay
ítélő bírósági ítélettel agyonlövette. halcsek István (volt dunaszerdahelyi Gyula és Isten tudja, hány százan a
Tettét akkor ellenszegülésnek vették. postamester) kezelőtiszt Klapka alatt névtelen hősök.
Görgei a halálos ítélet végrehajtása Komáromban.
után tudta meg, hogy egyikét legjobb Soraim befejezése előtt jut emléke-
barátainak ítélték el, megsiratta, de Ott küzdött Bittera Béla (gútori föld- zetembe szabadságharcunknak két
sajnos, már későn. birtokos) főhadnagy, ki a vitézségi alakja, kiket elsősorban kellett volna
szalaggal díszítve tért haza. említenem! Hogyne, hisz ők voltak az
Ki ne tudna Sebő huszárőrnagynak elsők, kik a szent ügy mellé álltak, az
régi lovagkorba illő vitéz tettéről, ki Bertalanffy János előbb Vasváry ő biztató szavukra és táncukra nőtt
a már elveszett tápióbicskei csatát szabadcsapatában mint főhadnagy gomba módra a magyar honvédse-
javukra döntötte el azzal, hogy az harcolt, s úgy kitüntette magát, hogy reg. E két testvér, Krascsenits Kálmán
osztrák sereg óriását, Riedesel vértes az akkori magyar hivatalos közlöny- és Ignác (Pál atyja) voltak Pozsonyban
ezredest, mint hajdan Dávid Góliátot, ben dicséretet kapott azért, hogy az irgalmasok előtti téren a honvéd
verbunkosok. Az ő kezükbe csapták
az újoncok a lekötelező parolát, s ők
nyomták az új honvéd fejébe az első
katonacsákót.

Midőn e közleményemet befejezném,
azon óhajomnak adok kifejezést, bár-
csak mielőbb akadna e nagy időknek
olyan lelkes híve, aki minél több ada-
tot gyűjtene össze Csallóköz 48-as
eseményeiről, s minél kimerítőbbé
tenné a csallóközi szabadsághősök
névsorát. „Emlékezzünk a régiekről!”

Töböry Tibor, Csallóközi Lapok, 1903. augusztus 19.

SZEMPONT 9